(A kezdetekben)

...miután kihúzta a számból farkát, a padlóra verte a gecijét, Elém. Ott térdeltem előtte, a számból csorgó nyállal, kezeim a hátam mögött összekulcsolva, ahogy korábban kívánta tőlem.

Rám nézett és a jobb karjával, a mutató úját előre nyújtva, a padlón elterülő gecitócsára mutatott. - Nyald föl szuka! - parancsolt rám. Én csak néztem fel rá, az járt a fejemben, ez nem lehet komoly, ezt nem kívánhatja tőlem. Egy darabig várt, aztán elfogyott a türelme, mert újra rám parancsolt, de most már félelmetesebb, ellentmondást nem tűrő hangon.- Nyald fel most azonnal az utolsó cseppig szuka!

Rohadtul megijedtem, de ellenszegültem. Dacból, a szemébe néztem és kimondtam. - Nem.- Látni kellett volna az arcát, elképesztő volt, ahogy a düh az arcán és a tűz a szemében, egyik pillanatról a másikra hideggé és jegessé vállt. Féltem. Ridegen odavetette: - Így is csinálhatjuk. Mostantól szabad vagy, azt csinálsz, amit akarsz, én nem foglalkozom veled. 

Nem szeretném jobban részletezni, de ez a hosszú órákig tartó büntetés, nálam megtette hatását. Soha többé nem tagadtam meg a geci felnyalását és olyan élvezettel tettem azt, mintha a legínyencebb gasztronómiai élmény lenne a világon.