Pont leírta miszter Szalai, miért undorodok annyira a fetisisztáktól, ők soha nem a nőért rajonganak, hanem azért az egy kibaszott tárgyért...illetve testrészért...latex, meg esőkabát, meg kötött cuccok, meg nejlon, meg fólia, meg lakk, atyaúristen...és KÖNYÖRGÖM, MONDJA MÁR EL VALAKI MI LEHET OLYAN…

Hazajöttem, pár napig távol voltam lemostam magamról az út porát, kicsíptem magam, majd ráírtam, hogy megjöttem, reméltem kitalált valami közös programot, azok után, hogy utazásom előtt nem engedett el. Én mondtam, hogy hagyjuk inkább, mert bizonytalan vagyok magamban, ő pedig azt mondta nem…

Bocs Inca, hogy már nem veled foglalkozok, tán elnézed nekem!:D Szóval kíváncsi lennék mások, hogyan oldják ezt meg. Nekem általában távkapcsolataim voltak eddigi életem során, így könnyen megoldottam, hogy heti egyszer leborotváltam a kis cuncimat és sima volt, mint a baba popsija. Természetesen…

Valamiért én másképp reagálok a fizikai fájdalomra, mint a mazochisták, akik élvezik a kínt. Nekem nagyon érzékeny a testem, ezért amikor mondjuk csipeszt raknak a mellbimbómra, akkor az inger annyira erős, hogy első pillanattól átmegy fájdalomba az egész és semmi élvezet nincs benne, nem futnak…

Na már most, nekem van egy hozzáállásom a hűséghez és elvárásom is. Én nem csalok meg senkit és engem se csaljanak meg, a beleegyezésemmel se. Ha mások így tesznek és én tudok róla, mert az orrom alá dörgölik (egy teljesen előzménytelen, még is válaszblognak nevezett provokatív akármiben) számomra…

Update: nyilván erre reagáltál, de hol is van benne a megvádolás és beleszólás és más kapcsolatával foglalkozás??? http://szubrina.blog.hu/2015/09/30/huseg_148 Hiába elolvastam már kétszer is a hűségről szóló blogomat, de nem értem Inca intrikálós reakcióját rá...erre biztos nem válasz, amit ő…