Húh ez egy nagyon hosszú történet lenne...évek...a lényeg a lényeg, hogy egy filmes portálon ismerkedtem össze a sráccal, akiről írni fogok, nagy filmbuzi vagyok és szeretek filmekről értekezni is. Írásban elég jó vagyok, valahogy könnyebb, mindenről leírni a véleményemet, mint kimondani. Mások szerint élő szóban se vagyok semmi, de szerintem még is csak a betűk világa az én miliőm.

Ez egy sokfolytatásos sorozat, nagy kihagyásokkal viszont most csak majd egy hónappal ez előttire mennék vissza...nagyon nehéz olyan férfit találni, aki legalább 80%-ban illene hozzám, na ő olyan, csak éppen kb. 150km-re lakik, ami szerintem nem is olyan sok főleg, hogy megbeszéltük ezerszer, hogy ha működget a dolog, akkor akár költözhetünk is, sőt...mivel mindketten szeretnénk egy tanyán élni...

Szóval, volt egy nem túl szerencsés kétnapos együttlétünk, mert nem volt szex, mert a srác nem akarta elsietni (???), mintegy 4év ismeretség és pár találkozó után, nekem ez konkrétan sértő volt főleg, hogy az azt megelőző talikon viszont történt egy-két dolog. Nem mondhatjátok, hogy nem volt jó neki, mert akkor minek akart volna újra találkozni...

Tehát, a múltkorit én nagyon rosszul éltem meg, mert sérült a nőiességem az által, hogy nem akart rám ugrani, totál sértődötten szálltam ki a kocsiból, hazafelé mintegy 180km-es kussolós autózás után. Azt gondoltam SOHA TÖBBÉ...de képtelen voltam kitörölni a számát a telómból...szeptember elején váltunk el így.

Majdnem eltelt fél év és Valentin-nap estéjén ráírtam, hogy hiányzik, kurva késő volt, de azonnal jött a válasz "te is nekem!" Ó bazmeg...egyből kurva boldog voltam, hát ő is pár sms váltás és boldog alvás...Másnap már 6-kor rám írt, hogy este jövök-e skype-ra...persze...este skype, kurva jó több órás dumcsi, kövi tali megbeszélése, egymás teste iránt kuncsorgás stb...Mielőtt elváltunk volna megkérdezte, hogy másnap is lenne-e kedvem dumálni, persze, mondtam és vártam másnap.

Nem jött, de nyugodt voltam, majd jön utána lévő nap...de nem 1 hétig minden este itt szobroztam skype közelben, de semmi...megértettem én ebből, hogy mégsem akar, csak ennek a módjával nem voltam elégedett.

Nem megmondja, hogy nem, hanem hiteget még ő a kezdeményező és aztán lelép...két hétig vergődtem, szenvedtem, aztán küldtem neki egy smst, hogy "miért?" nem válaszolt, rá két nap múlva, tegnap megint ráírtam, hogy magyarázza már meg, mert nem értem, erre azt írta, hogy semmi értelme, mert nagy a távolság...persze ezt nem tudta Valentin-napon.

Különben ezt nem értik, amikor a mai emberekről beszélek, vagy is panaszkodok rájuk, gerinctelen férgek, főleg a férfiak. Velem aztán igazán lehet őszintén beszélni, nem harapok, még ha úgy is nézek ki. Ő igazán jól ismer és tudja milyen vagyok...miért írt vissza, miért azt, amit, miért hívott skype-ra, miért beszéltünk meg talit, miért ábrándoztunk róla, aztán miért hívott másnap is skype-ra, ha utána nem jött többé...

Ettől a sunyiságtól van már hányingerem, gyakran így járok és akkor jön a bölcselet, ha sokszor történik az emberrel valami, akkor talán benne van a hiba. Komolyan??? Bennem van? Nekem is hazudnom és csalnom kéne, átbaszni másokat, akkor nem zavarna, ha velem is így bánnak, igaz? Cöhh, nevetséges...a világgal van a baj, kurvára nem velem.

..és amekkora balfasz vagyok még mindig nem töröltem ki a számát a telómból, mert egy címeres ökör vagyok...