Egyik kedves olvasóm (Brownieee) reménytelin rákérdezett, hogy vagyok, gondolom eszébe sem jutott, h végeztem magammal, pedig az volt a terv, de van egy kutya, aki miatt nem akarok csak úgy eltűnni, mert ő ezt nem értené, előbb megvárom, h ő haljon meg és aztán meglátom.

Még mindig nem tudok beszélni a múltkori (augusztusi) dologról, ami miatt nagyon mélyponton voltam. Azóta szerencsére történtek jobb dolgok is, sőt...mintha az élet kárpótolni akarna.

Brownieee: Nah, szóval, igen nagyjából, ismerősök olvasnak, innen-onnan, no persze virtuálisak, azért gondoltam, h te is, ha nem akkor mind1 végül is, h ki vagy, de azért vicces, h aggódsz egy vadidegen miatt, akiről kábé lófaszt se tudsz.

Nah...most kábé ennyikeh...