A Mérnök úr (egy kedves olvasóm, amúgy) blogjáról keveredtem a Technikus úr blogjára (ugyan az az illető fiatalabb kiadása), szóval a téma érzékeny (számomra), amiről ott olvastam (az ihletet adó bejegyzés). A lényeg az, h a férfiak véleménye megoszlik arról, h ki milyen melleket szeret van aki a kicsi hetykét, van aki a hatalmas csöcsöket és van aki szilikon-párti (ez a legótvarabb, bocs).

Már megint Norbinál vagyunk, hogy ő őszintén ki merte mondani, h a férfiaknak a külső sokkal fontosabb, mint a belső. Mennyi kurva sok álságos ember, aki azt mondja, h a férfinek arra áll a fasza a hálószobában, h ez a nő életed adott a gyermekének, AHHHA. Melyik pornóban van olyan, h az anyuka a gyerekével törődik (jahhh bocs, az anya-fia szex, de az most más tészta).Tehát a férfiaknak nem az a fontos, h egy nő milyen ember, milyen anya, hanem ha ők a kis melleket szeretik, akkor kis mellű nőt fognak párjukul választani, ha  nagyot, akkor olyat.

Ezért is rühellem ezt az egész gender szarságot, amikor egybe akarják mosni a férfi és a női nemet, h mindenki ugyanaz és mindenki szabadon eldöntheti, h férfi vagy nő akar lenni. Ez nem így van, mert kibaszottul különbözünk, az agyunk, a lelkünk és a testünk is.

Tehát nekem már elég fiatalon elkezdtek nőni a melleim, mivel észrevettem, h a felnőtt férfiak tekintete nem a tekintetemet keresi (ezt már gyereklányként) hanem a himbálozzó melleimet, keresik. Borzasztóan zavart, könyörögtem anyukámnak melltartóért, de csak topot engedett hordani, mert a 80-90-es években az a felfogás dívott, hogy ha túl korán kezd valaki melltartót hordani, akkor a mellizmai elernyednek és később lógni fog a melle. Hát meg kell "nyugtassak" mindenkit, h ez egy orbitális nagy faszság és hazugság volt, mert éppen ellenkezőleg van/volt.

Úgy próbáltam megfékezni saját utat szívesen járó melleimet, hogy a ruhám alá, nyáron is, felvettem a szűk világoskék tornadresszemet, ami egy kissé leszorította a topban (top:mellet fedő trikó, pamut anyagból, alul gumírozással) tartott melleimet.A tornadressz miatt melegem volt és a pisilést marha nehéz volt megoldani, mert ki kellett bújnom a felső ruházatomból, h a dresszt le tudjam húzni. Viszont az általános komfortérzetemet nagyban megkönnyítette.

Nagy mellekkel nagyon nehéz az élet, pl. évek óta véraláfutásos a vállam (nem feltűnő, de én látom), mert nem lehet olyan alkalmas melltartót találni, ami a nagy mellek tartására lenne kifejlesztve és elég széles lenne a pántja, h ne vágjon az ember vállába. Futni, ugrálni utálok, kényelmetlen számomra, hason csak akkor tudnék aludni, ha két nagy horpadás lenne a matracomban.

A lényeg, amire szerettem volna kilyukadni, h az lenne az egyetlen jó dolog, ami kárpótol a nagy mellekkel járó rengeteg kényelmetlenségért, h a férfiaknak bejön és ezzel növelhetem a vonzerőmet, de nehogy azt higgyétek, mióta az eszemet tudom, a legtöbb blogban, nyilatkozatban, kommentben, élőben azt hallom a férfiaktól, h ők a kis formás melleket szeretik.

Hát így köszi és tapasztalatból tudom, h a nagy mellek, a férfiak legaljának jönnek be, akikkel a büdös kurva életben nem szeretnék szexelni.

A nagy melleimet kábé lehúzhatom a klotyón.

Van is egy szörnyű emlékem erről, hogy volt egy faszi, akit még cseten ismertem meg, kibaszott jó fej volt (még mindig az) évekig cseteltünk közös szobákban (hát már persze, h az EROTIKA szobába jártam), mire összehoztunk egy találkát. Szóval kiderült a fasziról, h ő nagy-mell mániás. Nem tudjátok elképzelni azt,  a látványt, amikor látjátok valakin, h nem titeket kíván, a lelketeket és testeteket, hanem csak a kibaszott nagy csöcseiteket, megbűvölve nézi és a világ megáll körülötte.

Szegénnyel kétszer találkoztam az első randin és, amikor szexeltünk, aztán soha többé és sztem ő azóta sem tudja, h ezért "dobtam" pedig nagyon jó ember volt.

A másik, amit ki nem állhatok az a ciciszex, most őszintén belegondolva, ebben mi a fasz öröme lehet egy nőnek? Hát elárulom, kurvára semmi, de számtalanszor csináltam, mert szerettem volna megfelelni, vonzó lenni a férfiak számára (már magam sem tudom h mi a gecis fasznak). Szerencsére már eljutottam arra a szintre, h senki miatt nem vagyok hajlandó olyasmit engedni, csinálni, amit nem akarok csak azért, h szerethetőbb legyek.

Eszed nem eszed ezt kapod (látszik is, hiszen évek óta nincs senkim). Aztán folyik a csapból is, h add önmagad, kíváncsi lennék, ki az aki úgy isten igazából önmagát adja egy kapcsolatban és nem nyeli le a keserű "békát".

A szilkonmellekre már ki se térek csak egy gondolat erejéig, igazságtalan, akinek lapos mellkast adott a sors, annak az jutott, azzal boldoguljon, ahogy én is a nagy csöcseimmel. Ha valaki a feszes bőrbe berakat két szilikonlabdát persze, h nem fog neki lógni, talán soha. Hogy tetszik valakinek, a mű az az igazi szegénységi bizonyítvány, erre már tényleg nem tudok semmit mondani, legalja.