Ígértem már korábban, h nekem is van a tarsolyomban randis sztori, hát most megosztok egyet, ezzel is fellazítva a blogomat.

Az úgy volt, hogy már nem emlékszem, hogy tavaly vagy tavaly előtt kora tavasszal volt, mert már annyira réginek tűnik az eset. Megbeszéltem egy társkeresőssel, egy randit...már elég komoly szinten ismertük egymás agyát, humorát, vágyait, mert rengeteget leveleztünk...életem egyik legjobb vakrandija volt, mindjárt mondom, hogy miért.

A Kopaszi-gáthoz beszéltük meg a találkozót. Vicces volt, mert ő bent várt én meg a bejáratnál vártam a bicajommal, amivel érkeztem és mint az emberben ilyenkor megfordul az a gondolat is "mi van, ha mégsem jön el?" - morfondíroztam. Azért valljuk be, sok gyáva ember ül a gépe mögött, nagy mellénnyel, de ha cselekedni kell, már inkább nyuszi ül a fűben. Mondjuk azt is tegyük hozzá, hogy én még az összes randin jelen voltam és szerencsémre, engem sem hagytak soha hoppon.

Szóval rácsörögtem, mire kisült, hogy ő már bent van, elindultam hát befelé és most jön az a rész figyeljetek, amiért annyira jó volt ez a randi, amint megláttuk egymást mosolyogni kezdtünk, alig vártuk, hogy közel érjünk egymáshoz, de jó, nem? Á, az a bizsergető érzés, amikor végre élőben látod azt az embert, akiért nedvesre maszturbáltad a takaród...

Nagyon jót dumáltunk és nagyon jót pettingeltünk, amennyire egy ilyen forgalmas és szép helyen, fényes nappal lehetséges. Nehéz volt az elválás, de mindenkinek dolga volt sajnos.

Aztán a végén csak nem lett második randi, de azóta is kerülgetjük egymást és most is épp felbukkantunk egymás életében, minő fordulat... 

(2015, Február)