Reggel korán keltem, h az idősávomban eljussak a pékségbe. Úgy tűnt előttem nem áll senki, meg is lepődtem, mert a kerítésig szokott állni a sor. Benyitottam bent még volt valaki, erre felálltak a munkások (2), hogy "Hö ők is sorban állnak" Ez erősen túlzás, mert ültek, mint egy kupac szar, a sorban állás fogalmát abszolút nem merítették ki. Bent a kollégájuk volt, aki hozta nekik a kávét, aztán ott kérdezgették, hogy tiszta volt-e a pohár, kezet mosott-e a nő meg ilyenek, nem tűnt poénnak, de ha ennyire félnek, mi a picsáért nem otthon főznek kávét?

Lassan lehet megkövethetem Reactort, kezdem azt hinni a vírus nincs. Akkor kezdtem gyanakodni, amikor láttam azt a felvételt, ami amerikában készült egy doki halálos nyugalommal beszél arról, h jujj de durva a helyzet, aztán mutatnak tök üres kórtermeket, megpróbálom megkeresni, nem találom, de egyik videó sem tűnik valami hitelesnek, azt, h így meg úgy rengeteg ember, az se igaz, alig fekszenek, mindig egy csomó üres ágy van mindenhol. Kicsit sürögnek, forognak a nővérek, mint a vészhelyzetben a kamera előtt, de valódi tömegnyomort, valódi szenvedést nem látni. Jahh, mert nem mutatják, há peeeersze... Jah, egyébként Reactor egy kibaszott nagy fasz, aki követi a blogom az tudhatja, h volt egy időszak kb. egy hónappal ezelőtt, amikor betalált itt pár féreg kommentekben, aztán kitiltottam őket innen a picsába, Reactor meg elkezdett velük rólam a hátam mögött cseverészni.

Röpködtek ott a kedves jelzők rólam, véletlenül rátaláltam a blogra, ami alatt rólam pofáztak, gusztustalan, most mit mondjak erre, van akivel évekig jó a kapcsolatom, aztán nem jövök össze vele és bosszúból elhord olyanoknak, akiket két perce se ismer? Hát igen roppant emberséges na. De nem érdekel, hiszen éppen ezért nincsenek barátaim sem, nem fogok kígyót melengetni a keblemen. (ciciszex)

A lényeg, h végigikérdezgettem az összes ismerősömet, hogy ők ismernek-e valakit, aki ismer valakit, akinek a nagybátyjának a másodunokatestvérének az ismeretségi körében van-a valaki, aki koronás és hát azt kell mondanom, h senki. Pedig kicsi ez az ország ahhoz, h se lottónyertesből, se koronavírusosból senki ne ismerjen távolról se senkit, aki elkapta. Főleg, h egy kisvárosban dolgozom, ami úgy működik, mint egy falu, mki tudja, h ki kivel, hol és mikor, sőt már van olyan, aki ott állítólag koronás (a helyi média szerint), mégsem ismeri senki és senki sem tudja ki lehet az, roppant különös. Ami eléggé érthetetlen számomra, amiket kis hazánkban tesznek, bizonyítottan súlyos beteg embereket pakolnak ki a kórházakból, hogy felszabaduljanak ágyak, egy olyan betegség miatt, amit nem is biztos, h egyáltalán elkap valaki???? Aztán ami még furcsa, hogy sokunkon állítólag tünetmentesen átment a betegség, ez mi, ha nem kamuszagú:O Nah igen a császár új ruhája van de nincs?

Jó közben tény, h Homáron valaki ajánlott nekem egy videót, ami szintén túlontúl meggyőző volt és hát ugye, a háttérhatalmak sem tétlenek...migránsok, klímakatasztrófa, koronavírus...elborult céljaik érdekében, bármit bevetnének. Viszont óvatosnak kell lennem, mert nem lehet tagadni ezt sem, ahogy a holokausztot se, dehát nem is tagadom, csak egyelőre kételkedek egy icipicit.

Őszinte leszek nagyon vegyes érzéseim vannak a vírussal kapcsolatban, hol örülök neki, hol nem, hol abban reménykedek jó vége lesz, hol attól félek, h nem. Különösebb kihatással nincs az életemre egyelőre, annyiban, h ritkábban vásárolok, ebből remélem az következik, h majd fogyni fogok. Meg, h lázmérés van a munkahelyemen és minden alkalommal megállapítják, h 34 fokos vagyok. (??)

A srác, akiről az előző előtti blogomban írtam, h alakulnak vele a dolgok, beleolvasott a blogomba és "dobott" mert ugye a kollégámmal flörtölgetek. Sztem nem ez volt az igazi oka, hanem, h lusta és azon kívül félti magát ő is, h nem akar sérülni, egyrészről megértem, bár elmondtam neki, h ez a kollégás dolog nálam inkább önbizalomnövelő, mint bármi más, de ő fél, h nem tudnék hűséges lenni, miközben az ő legjobb barátja egy nő. (????:O)

Igazából sajnálom, mert baromi jókat beszélgettünk vele, meg kiderült, h neki is nagyon bejön a szexben, ami nekem, h én ellenkezek, ő meg erőszakoskodik...még soha senkivel nem tudtam ezt a vágyamat kiélni, de sebaj, lehet ennek így kell lennie. Azon kívül már azt tervezgettük, hogyan tudnánk a kijárási korlátozásnak megfelelően találkozni, persze szigorúan két méter távolságra egymástól.

Tegnap este dőlt el, h akkor ez most így ennyi közöttünk, kicsit sírtam és nagyon nehezen tudtam elaludni, az e-mailemet frissítgetve, hátha meggondolja magát, de ma reggelre sokkal jobb az egész. Tök jó dolog, amikor az ember előtt áll valami nehézség és azt tanácsolják, aludjon rá egyet, mert másnapra egy kicsit mindig tisztább lesz a kép. Így is lett, biztos ez van a sors könyvében.

Majd szexterápiával gyógyulok, ugyan is egy régi fiúbarátom (extrákkal) meg egy kifejezetten szexelőtársam is megkeresett, meg van még egy volt kolléga, akivel piás beszélgetés után, mindig szex-szel zárjuk le a dolgot, eddig a srác miatt koccoltattam őket, de most már nem fogom. Sőt azon jár az agyam, h direkt úgy akarom időzíteni, hogy mindhárommal egy napon kúrjak. Ha már durvulunk, akkor azt keményen kéne, nem csak akárhogyan.

Ha engem egyszer dob valaki, annak tisztában kell lennie vele, h nálam nincs visszaút. Ezt csak miheztartás végett írom, kedves x. Még véletlenül se reménykedj benne, h ezek után szóba állunk. Hogy még nehezebb legyen számomra az élet, az októberi szívtörésem főszereplője, visszajött a munkahelyemre, mert a németországi munkáját elveszítette és amikor találkoztunk, akkor azt mondta, h majd szeretne velem beszélni...cöcöcö, várom is egy kicsit, mert úgy elfogom küldeni a kurva anyjába, hozzám visszaút nincs, ha egyszer eldobott. Ebből senki kedvéért nem engedek, soha.