Írásaim gyakoriságából leszűrhető a lelkiállapotom. Jahh szarul vagyok. Hihetetlen, h milyen kis dolgok, amik még is nagyot tudnak nyomni a latban mennyire szét tudnak választani két embert. "Szakításunk" óta eltelt egy hét és ráírtam, h ez az egész még is mi a fasz...de sajnos az ellentétek ismét tovább gyűrűztek...Nem hiszem, h újra és újra én leszek, aki írok neki. Arról nem is beszélve, h az ember kurvára nem néz önmagába, hanem engem hibáztat, amikor objektíven lehet látni, h ő hazudott. Persze nem úgy hazudott, h kimondta volna az ellenkezőjét, a valóságnak, hanem megbeszéltünk valamit, majd ő már másként gondolta, csak "elfelejtette" ezt közölni velem, én meg felhoztam a témát, de ő még akkor sem vágta közbe, h héj te figyelj má' én már másként szeretném blablabla...Hagyott engem abban a hitben, h ez így mindkettőnknek oké...aztán még is kibukott, amikor valahogy rákérdeztem, ezután iszonyú kellemetlenül éreztem magam.

Sőt ő még rátett egy lapáttal, h ez a dolog saját magamtól is eszembe juthatott volna...cöhhhh...ez már sok volt azokon túl, amiket elnéztem neki, ő tudja, h mik...számomra az őszinteség mindennél fontosabb. Én is mindig mindent elmondtam neki, sőt kifejezetten kértem, h legyünk nagyon őszinték egymással, elvégre is már nem tinik vagyunk, mindketten túlvagyunk egy csomó csalódáson, miért nem lehet felnőtt fejjel, normálisan állni a másikhoz?

Áhh fasz ki van, nekem nincs erre energiám, ki tudja még hány játszma lenne ebben...Jobb lesz, ha most másra koncentrálok. Pl. a munkámra, ahol esélyem lehet előrelépni. Illetve mindenféle szortírozásba, szabin leszek az elkövetkező napokban és nagy kukázásokat tervezek, akár a gépemen is. Tele van mérhetetlen sok szeméttel, ideje takarítani. Egyéb kacatokat is ki kell basznom, talán a ruhatáramat is szelektálom.

Megnéztem egy nagyon jó angol sorozatot, az a címe, hogy a Kibaszott világvége, ajánlom mindenki figyelmébe, igazi hamisítatlan morbid humorral bír a sori, a szereplők nincsenek agyonsminkelve, imádnivalóak és sokszor annyira meghökkenünk, h nem tudunk mást tényleg, csak röhögni.

A Szexoktatásba is belekezdtem, de ebben a sorozatban mindenki buzi, az is, aki nem...és szájtátva nézem, hogy mennyire ügyes érzelmi ráhatásokkal próbálják elültetni az ember fejében a gondolatot, h a homoszexualitás normális, abszolút nem elítélendő, sőt, aki nem buzi, az mind szemét geci, aki meg buzi, az tök cuncimókus...jáj. Viszont annak ellenére, h ma játszódik, tiszta 80-as évek hatás...okostelefonokkal. Jó a hangulata, persze a helyén kell kezelni pl. mesének, hiszen a homoszexualitás semmiképpen sem normális és követendő példa. Most ezek vannak, bocs semmi maszti...