Múltkor az Aldiban vásároltam, vannak azért drága termékek, amiket megveszek pl. "prosutto" sonka vagy parmezánsajt, 3 sárgadinnye, egy negyedkilós téliszalámi. Szóval meg volt szépen pakolva a szalag, mögöttem egy 50 körüli bácsi volt, aki kenyeret és krumplit pakolt a szalagra. Én is fizu előtt voltam, de tudom milyen nehéz hónapról, hónapra élni. Erről szólt a gyerekkorom. Volt, h télen nem volt fűtésünk és melegvizünk. Ekkor a szalagra néztem, h mennyire nélkülözhető dolgokat pakoltam rá és hülyén  éreztem magam. Kifizettem kártyával a 20-ast és elmentem bepakolni a kocsiba. Aztán, amikor visszaértem, h betoljam a kocsit láttam, h még ott tipeg a bácsi és telefonál, azt mondta épp, h "Drágakicsiszívem, vettem krumplit és kenyeret, maradt 416 Ft-om, mit vegyek ebből?" Elsétáltam, de tudtam, h van nálam 2000 Ft készpénz és sarkon fordultam és a bácsika keze elé tartottam, h szeretném ha elfogadná, de nem akarom megsérteni. Rohadtul nem akarta elfogadni, de annyira örült, magyaráztam neki, h nekem tök jó érzés, h segíthetek és h most én megtehetem, mert h nekem is volt olyan, h mit ne adtam volna 5 forintért, amikor annyi hiányzott, h megvegyek vmit. Azt mondta adjak telszámot v. elérhetőséget, h megadhassa, mondtam, h nem kell. Azt mondta, h akkor egyet megígér, majd ő is ugyanígy segíteni fog vkinek, aki rászorul. Tök jó érzés volt.

Másnap beugrottam egy-két dologért a Sparba, ami nem volt az Aldinál. Dinnyét pont nem terveztem, de amint beléptem a boltba leszólított egy bácsika, h szerintem melyik dinnye a jobb a magszegény vagy a cirmos. Mivel a cirmos földön fekvő része tök fehér volt a magszegénynek meg szép sárga, mondtam neki, h én azt javaslom inkább, aztán segítettem válogatni, így az én kosaramba is bekerült kettő. Jelentem az egyik nagyon finom, mert épp az imént csaptam föl. A bácsika azt se tudta, h köszönje meg a kedvességemet. 

Néha kiflit, banánt szoktam osztogatni az utamba kerülő rászorulóknak.

Segíteni jó!

Írom ezt a jeges, házimálnaszörpömet kortyolgatva miközben a teraszon heverészem, na jó a szúnyogok zavarnak, de azért az élet szép.

Volt ma még egy jócselekedetem, a főnökömmel szóba került, h milyen izgi lenne a melóhelyen sunyi-dugni, de mondtam neki, h én is vágyom rá, de kettőnk helyett is erős leszek és nem csinálunk ilyen marhaságot. Egy kolléga pedig a rácsok közé ejtette a kulcsát, sehogy se tudta kiszedni én meg a foglefém hegyével kihalásztam neki.

Elégedett vagyok magammal.