Az a helyzet, hogy anno én is jól lefikáztam a könyvet, a könyv tényleg nagyon rossz, annyira, hogy hiába kaptam meg ajándékba mind a hármat csak az elsőt olvastam el belőle, a másodiknak pedig az elejéig jutottam, odáig is kínkeservesen. Rossz a fordítás, a szóhasználat is, de talán már eleve a könyv is.

Viszont a film az egészen jó, tegnap megnéztem újra, mert kábé egy éve láttam mozis verzióban, mert ugye tavaly Valentin-napkor dobták piacra. Akkor is tetszett és most is tetszett újranézve, egy-két buta mondattól eltekintve szerintem tökéletes. Vannak benne jó poénok is.

Ami furcsa, hogy a nő egy teljesen átlagos nőt mutat be, azonban a pasi, az egy álompasi, egyszerűen nincs ilyen sehol, most nem a külsejére meg a töménytelen pénzére gondolok, hanem arra a fajta birtoklási és irányítási mániára gondolok, amitől megvesznek a nők ezért a műért. Imádnánk, ha egy pasi ennyire törődne, foglalkozna velünk.

Megmentene, ha bajba kerülünk, vigyázna ránk, gondoskodna rólunk, megpróbálna a kedvünkben járni, filmben szereplő BDSM is 90%-ban a nők ízlésének tetsző, ügyesen mutatja be, hogy a szubmisszívitás nem egy kiszolgáló szerep, nem arról szól, hogy onnantól csak a pasi kedvére kell tenni. Hanem gyakran ki van kötözve a nő és kényeztetve van, abszolút az ő vágya fontos a férfinak, mert attól beindul és aztán meghágja a nőt.

Ez szerintem így normális, nem pedig úgy, ahogy hiszik a dim-domocskák, hogy a szubmisszív nő, egy bologatós majom, aki megtesz nekik mindent, fogalomzavar van kérem, az a KURVA. Azért fizetni kell kőkeményen, nem fog az ölükbe hullani egy nő, aki megelégszik azzal, ha minden nap szophat vagy durván seggbekúrják.

Hiszen a nőknek is vannak vágyaik, amelyeket igen is ki KELL elégíteni, a dom-sub kapcsolat egy kétirányú utca. Aki az ellenkezőjét állítja, az hazudik.