Írtam, talán nem is olyan régen arról, hogy a legjobb bnőm eldobott, mint egy szaros alsógatyát. Írtam, h szerintem miért történhetett, de kiderült, h nem volt semmi oka. Ugyan is tegnapelőtt hazafelé beszopta és felszállt arra a buszra, amin ültem, ezt már így nem tudta elkerülni. Látszott rajta, hogy szégyelli a pofáját amiért se szó se beszéd, 3éve eltűnt az életemből. Igazából nagyon depressziós és nem tudott magyarázatot adni arra, h miért tűnt el, miért nem vette fel a telefont, miért nem válaszolt az smsekre, miért nem olvasta az e-maileimet. Mondtam neki, h nekem geci rosszul esett, hiszen 15-20 éves barátságról beszélünk...most egy négy hónapos szerelmi csalódás miatt van nagyon maga alatt. Azzal a sráccal szerencsére már több, mint 1 éve nincs együtt, aki erőszakosan lesmárolt...

A busz után felugrottam hozzá egy másfél órára dumcsiztunk...igazából ő már egy jó ideje attól félt, h szóba sem fogok vele állni vagy ha talizunk jelenetet fogok rendezni, egyik félelme sem igazolódott be.

Van bennem egy kisebb megkönnyebbülés, h végül is nem azért nem keresett, amit gondoltam, de azért így se olyan jó a tudat, h mennyire nem volt rám szüksége. Ami szintén nem túl jó, h lehet, h most megint nem találkozunk jó ideig...vagy talán soha, főleg ha rajta múlik...

Viszont most nem tudom, h azért mert menzesz előtt vagyok-e és már megint azok a geci hormonok a bolondját járatják velem vagy mi, de rohadtul magányos vagyok...megint annyira vágynék egy szerető férfira...

Még álmomban is egy pasival álmodtam, akivel mostanában együtt dolgozom és nem tudom, h bejövök-e neki, de valahogy úgy érzem, h talán, de közben van nője...és nem tudom, h nekem bejön-e igazán vagy sem, de álmomban kurva jó volt vele lenni...

Elképzelésem sincsen már hol tudnék ismerkedni igazán...