Amikor még tök kicsi voltam és egész nyáron a Balatonon voltunk anyával, aki gyesen volt öcsémmel, mert apa Budapesten építette a házat, akkor még nem volt lakható állapotban, ezért döntött úgy a kis család, h mi ezt a nagyszülők telkén vészeljük át.

Apa írt rendszeresen anyának és küldött nekünk is leveleket, amik amúgy rajzok voltak (mert még kicsik voltunk), meg küldött nekem egy tök jó hajgumit egyszer, amin gyöngyök is voltak, nagyon emlékszem ezekre, mert nagyon jól estek, pedig 4 éves voltam, öcsém meg kettő.

A lényeg az, h volt egy homokozó és én meztelenül játszottam benne és valahogy úgy sikerült beleülnöm, h a puncimba belement a homok, mármint nem a lukba, hanem csak úgy a felületére tapadt és elkezdett borzasztóan égetni és szúrni, hiszen a homokszemek apró üvegszemek...

Elkezdtem eszeveszetten bőgni és anya lavorba ültetett és lemostuk, utána már jó volt, de mai napig emlékszem rá, mennyire rossz érzés volt.

Ez inkább aranyos sztori volt, mint maradandó, de sikerült egy maradandó balesetet is szenvedni 10-11 évesen. Nekem lányvázas biciklim volt, de valamiért öcsém bicajával tekertem a kertben és az én fékemnél megszoktam, h ha nagyon megnyomtam akkor sikító hangot adott gyakran ki, de nem szerettem ezt a hangot ezért hát úgy fékeztem, h előreugrottam az ülésről.

Amíg ezt egy lánybiciklin, mindenféle nehézség nélkül meg tudtam csinálni, azt képzelhetitek, h sikerült előadnom a fiúvázason. Igen, igen előreugrottam megszokásból egyenesen rá a vázra...azt a fájdalmat, amit akkor éreztem mai napig fel tudom idézni, A nagyajkam az egyik oldalon hetekig fel volt dagadva, fájt ülni meg minden...aztán, amikor elmúlt akkor sem múlt el nyom nélkül.

Mai napig az az oldal, ami fel volt dagadva, kicsit olyan ráncos vagy nem is tudom...h soha ne felejtsem el, h mennyire hülye voltam.