Az utóbbi napok eseményei, meg hát persze az évek tapasztalatai alapján teljesen kitisztult a kép, hogy soha, de soha, de soha, de soha nem fogok olyan férfival találkozni, aki engem le tudna dominálni. És ez elkeserítő, mert így soha nem teljesülhet be az álmom, hogy elérjem az életemben elérhető legnagyobb boldogságot.

Illetve az olyan orgazmust, ami engem igazán kielégít. Szar mi? Jahh tudom, nekem. Az életem elég jó így is, bár sok szar van a világban, amiket nehéz elviselni, ezért a csigaházamból figyelem az eseményeket egyelőre.

Ja és mielőtt valaki a külsőmmel jönne, nem, nem a korom és nem nem a súlyom áll az útjában a pártalálásomnak, kizárólag az, h kibaszott nagy egyéniség vagyok, mindenről határozott véleményem van, azt ki is merem mondani, akár a következmények teljes figyelmen kívül hagyásával. Széles látókörű vagyok, a logikám kikezdhetetlen, pengeéles...jahh igen beképzelt is vagyok, szerinted max, aki olvasol.

Mindig volt egy kifejezésem a gyáva, férfiatlan pasasokra, csirkék...hát igen, ezek mind azok vagy buzik vagy gyáva hazug, akaratszegény férgek, még buták is ez a ráadás baszod.

Tiszta csalódás ez az egész, amikor kislány voltam, olyan szépnek és igaznak gondoltam a világot...hittem, h mindenkinek létezik valahol egy hozzá illő párja...hahaha.

Most meg kénytelen vagyok lealacsonyodni valami patkányhoz (pl. olyanhoz, aki megcsal velem vkit), ha egy kis gyengédségre vagy szexre vágyom...hogy hányok-e magamtól emiatt, igen, egy kicsit...de még így is ezerszer jobb ember vagyok az átlagnál.