A szokásos utamra indultam az autópályán, nem voltam valami fényes hangulatban, mert előtte még itthon egy fórumon vitáztam valakivel. Nem volt fontos a téma mégsem bírtam magammal, nem tudtam elengedni a dolgot. Bosszús voltam, hogy még is félbe kellett hagynom, mert indulnom kellett dolgozni. Szikrázó napsütés volt, ami egyrészt csodálatos és hurrá vége a télnek, másrészt vezetésnél igencsak zavaró tud lenni. Amikor ilyen a kedvem, akkor nem fogom vissza magam a sebesség terén, csak ha a kilométerórára nézek és látom, hogy kissé túlzásba vittem a gázpedál használatot. Ilyenkor megpróbálok visszavenni. Kifogtam egy szokásos balfaszt, hármat találhattok milyen autója volt, igen fekete BMV. Megelőzött jobbról, (3 sávos úton WTFuck?) majd bejött elém a sávba, úgy, hogy fékeznem kellett. Mi a fasz értelme van az ilyesminek, persze ha ezzel a kis motorral fékezek, nehéz visszagyorsulni, szóval gondoltam azért megpróbálom visszaelőzni. Szóval belegyorsultam a seggébe, majd kiindexeltem, de ekkor a gázpedálra lépett pfff idióta. Jó, akkor bemegyek mögé, erre újra fékez.

Most már kezdett tisztulni a kép, hogy direkt csinálja a fesztivált, de miért csak azért mert kis, fehér, női autóban ülök? Akkor már bármit megtehet velem, a nagy fekete Bömössel? Utálom, rohadék. Ezután a gázba taposott és jó alaposan lehagyott, fellélegeztem, mert legalább megszabadultam tőle. Persze csak a következő útszűkületig, itt a besoroló kamionok és maga a szűkítés lelassította így mindannyiunk nagy örömére beértem. Juhhé, már annyira hiányzott. Úgy döntöttem nem foglalkozom vele és inkább benyomtam a zenét, hangulatomhoz illően egy pörgősebb számot tekertem majdnem maximum hangerőre, hogy kizárjam a balfaszt és úgy alles cuzammen az egész világot.

Mivel sötétített volt a hátsó szélvédője, nem láttam ki ül a volánnál, de 100%-ig biztos voltam benne, hogy férfi az illető. Már eleve az autó formája is totálisan masculin. Ráhajtottunk egy másik pályára, sajnos nem úsztam meg, végig mögötte kellett mennem, mert a forgalom megfogta őt is. Inkább a zenére koncentráltam és énekeltem ki magamból a feszkót.

Lassan közeledtem a kijáratomhoz és ezért kihúzódtam a külső sávba, de mivel az üres volt kicsit megnyomtam és így jobbról elé kerültem csak azért is, én még mindig a külső sávban ő meg a belsőben, hát nem utánam jött.? Erre indexeltem, hogy lemegyek a lehajtómnál, ez a marha is indexelt, az utolsó pillanatban azonban visszament az autópálya külső sávjába és azt hittem megy tovább, erre elém ugrott a kocsijával, szóval csak kikerült a lehajtónál. Elég veszélyes játék volt, ennél a manővernél valóban megijedtem. Az tuti, hogy nem normális ez az alak. Innentől folyamatosan fékezett előttem, már konkrétan gyök kettőre kényszerítette a sebességmutatómat.

Aztán elérkezett, hogy jobbra kanyarodjak a munkahelyem felé, a barom viszont balra indexelt (jé van a BMW-ben index?), egy gyors mérlegelés után (hogy még beérek, talán, ha csak a következő körforgalomig "üldözöm") utánaeredtem. Az országúton már nem fékezgetett, normálisan ment, sztem meglepődött, h pont arra megyek, amerre ő. Elértük a körforgalmat, de mivel a kis városka felé ment, úgy döntöttem, hogy még egy kis "követés" belefér az időmbe. Szerencsére hamarosan egy kis családi házakkal szegélyezett utcácskába fordult, majd egy igen újépítésű és szögletes ház előtt leparkolt a kapu előtt. Én is leparkoltam mögötte, gondolom már levágta, h az utóbbi pár percben követtem.

(A kép csak illusztráció, mint minden bejegyzésemben)

Ahogy mögötte álltam a kis fehér kocsimban gubbasztva és vártam, hogy kiszálljon a nagy fekete autóból, egyszerre düh, félelem és izgalom járta át a testemet. De nem szállt ki, vagy kivárt vagy talán telefonál gondoltam, lehet, h észre sem vett? Egy életem, egy halálom gondoltam, majd dühösen leállítottam a motort, becsaptam a kocsiajtót és felhergelve elindultam felé, h majd jól számonkérem. Amikor az ajtaja mellé értem, óvatosan kinyitotta az ajtót és mosolyogva kiszállt a kocsiból. Magas volt és férfias, napszemüvegben. A magabiztos mosolygása némi értetlenkedést váltott ki belőlem és nem jutottam egyszerűen szóhoz. Vártam, h magyarázatot adjon a korábbi viselkedésére és csapnivaló vezetési stílusára. Válasz helyett megfogta a karomat és az autójához rántott, háttal nekinyomott és rám nehezedett, aztán megcsókolt, ez az egész annyira gyorsan történt, hogy fel sem tudtam fogni. Fantasztikusan csókolt, egy pillanatra el is veszítettem a fejem, majd amikor magamhoz tértem, ellöktem magamtól.

Visszahúzott magához és csak mosolygott, ezen a ponton gondolhatnánk, h egy pszichopata a faszi, de hát tudjátok, h a zsánerem, szóval utána mentem, a házba és ami ezután következett, azt egy másik bejegyzésben fogom leírni.

(A szerk: a történet bizonyos elemei csak kitaláltak, sajnos.)