Mennyire elcsépelt ez a cím már, nem? Nahh szóval...egész héten alig volt időm bármire is, mert nagyon sokat dolgozok, még szombaton is, erre ma itt lett volna az idő, h egy kicsit szociális életet éljek, úgy bővebben, de mostanra sehol senki. Részben nyilván saját döntés volt, mert én tényleg nem erőltetem rá magam senkire és akinél egy kicsit is érzem, h nem érdeklem eléggé onnan én magam lelépek, az ismerkedési fázis bármely szakaszában, természetesen ÉN közlöm, nem ghostingolok. Ma nagyon jó lett volna valakivel belemerülni a beszélgetésbe, de ehelyett csak faszkodó picsák baszták tele a blogom kommentszekcióit, akik valamilyen furcsa oknál fogva felsőbbrendűbbnek képzelik magukat nálam. Talán annak is tűnhetnek, hiszen semmit nem osztanak meg magukról, csak magas lórol kritizálnak olyas valakit, aki viszont kiteríti a lapjait.

Nagyon rossz, de tényleg le kellet zárnom xy-nal, az ismerkedést, mert ugyan nagyon sok minden lett volna, amiről szívesen beszélgettem volna vele, ajánlott egy könyvet, amit nagyon szerettem volna vele megbeszélni, akár hanggal is, viszont el kell fogadnom, h őt nem érdekelték az én gondolataim, nem ihlettem őt meg eléggé, azért nem írt nekem levelet. Így pedig nagyon nehéz kommunikálni, h csak az egyik fél fektet energiát a dologba. Még mindig bánt a dolog és valszeg még egy darabig fog is.

Ezen kívül van pár dolog, ami idegesít pl. másfél hét múlva van időpontom a márkaszervizbe, nem tudom bejutok-e a kocsival...holnap felhívom őket, hátha visszamondta valaki és előbb lesz lehetőségem. Mert ha esetleg elrendelik a házikanartént, akkor nekünk annyi a kis kocsikámmal. A mosógépünk elromlott, csapágyas lett, a szerelő azt mondta, h majd elviszik a márkaszervizbe, azóta is jönnek, holnap azt is felhívjuk. Izgi lenne karanténban folyton kézzel mosni...lehet veszünk egy újat inkább, mert mosógép nélkül nem élet az élet, de kérdés kihozzák-e még, illetve meddig...

Aztán az írói tanfolyamra keresztet vethetek, ugyan 2 hónap múlva lenne, de esélytelen, nyárra befizettem egy fesztivált, soha életemben nem fizettem be előre semmit, mert féltem, h addig valami közbejön és tessék bazmeg, befizettem és ez van, a szállást még nem fizettük be, de lehet, h májusban azt is be kell és akkor esetleg azt a lóvét is bukjuk...nemtom passz. Öcséméktől karácsonyra éttermezést kaptunk, amit szintén másju közepéig lehet felhasználni...annak is annyi.

Az egyik rágófogamban van egy ideiglenes tömés már 3 hónapja, ami isteni csoda, h még mindig bent van, a jelen helyzetben nem végeznek semmilyen fogászati ellátást, csak sürgősségit, juhhéj... Kéne vennem egy új szemüveget, be is volt ütemezve,a régi már karcos,,,kontaktlencsével együtt akartam csináltatni...hát hagyjuk.

Tényleg nem tudom mi lesz, mert lassan zöldséget és gyümölcsöt kell vennem itthonra, de a legkevésbé sem kívánkozom emberek közé és boltokba...jobb lenne egy szabadtéri piacon bevásárolni...valszeg Aldi lesz a dologból, viszont nem tudom mennyire van ellátva zöldséggel és gyümölccsel...már előre félek.

Ma masztiztam egyet, általában, ha itthon vagyok, nyugiban nem kell dolgozni rohannom, akkor mindig szakítok rá időt...nagyon jól esett, persze az érintés is nagyon hiányzik. A kollégám nagyon nyomul, lehet végül beadom neki a derekam, csak, h ölelhessek, csókolhassak.

Elképesztő egyébként az a hullávasút, ami az én életemben jellemző, az egyik pillanatban legalább egy tucat férfi rajong értem, a következőben nincs senki...ezt már sokszor átéltem korábban is, különböző platformokról jöttek pedig, van aki élőben, van aki virtuálisan, még is nagyjából egyszerre tűntek el...csoda, hát ha az önbizalmam is hullámzik, egyszer fasza nőnek érzem magam, aztán meg szart se érő akárkinek...