Igazából csak egy legény maradt talpon e vidéken, egy barát (barátság extrákkal) nem az igazi egyikünknek sem, de ez van, ha az ember nem kell senkinek...

Volt 3-4 hete egy elmaradt randim, átbaszásból fakadóan, volt egy elmaradt randim tegnap átbaszásból fakadóan, előtte mindkettő egy hónapig hitegetett és még előző nap is, illetve a tali reggelén...

Aztán van egy nagyon régi dolog, ahol a srác folyton visszatáncol és amikor már eszembe sem jut, jön egy újabb sms tőle, h mindig eszébe jutok blablabla...akkor  jönnek a heves sms-ek, skype beszélgetések és egy nap várom és nem jön fel többé...megint idő mire elfelejtem és mire elfelejtem, kezdődik az egész előröl, vagy 7 éve ezt csinálja velem...Képtelen vagyok kitörölni a számát, mindig reménykedek, h talán...

Ott a titokzatos pasi, 2-3 hetente ír egy levelet, amire ha tudok azon nyomban válaszolok, majd semmi, hosszú ideig, mire írok neki újra, amire válaszol és megint 3-4 hétig semmi...

Ma délután átmentem volna konzolozni egy másik férfi barátomhoz (ex), de hipochonder és mivel napi kétszer még köhögök a betegség óta, lemondta a talit, nehezen veszem rá magam, h átmenjek hozzá, de most nagyon akartam menni, de a köhintések miatt még is lemondta az indulás előtti percekben, annak ellenére, h megmondtam neki, ha most nem, akkor soha sem megyek át többé...nagyon szükségem lett volna rá, h elterelje a figyelmem, mert a melóban kicsinálnak a buta szövetkező picsák...

Ma próbáltam ismerkedni cseten, megígérte a srác, h letölti vibert, h beszélgessünk hanggal, meg is adtam neki a számom, de hiába vártam mostanáig...pedig este 7 körül beszéltük meg a dolgot...

Ma tinderen volt 5 meccsem, de kiderült, h mindegyik faszi nős vagy nem nős, de csak baxni akar mind...

Próbálom megmagyarázni magamnak, h minden rendben van, egyszer majd csoda történik és az összes eddigivel ellentétben jön egy megbízható, nagyon értelmes faszi, aki majd pont engem akar, sőt harcol is majd értem, ahogy az normál esetben egy nőnek dukálna, h érezze magát különlegesnek...de az az igazság, h már egyre kevésbé hiszek ebben és ha erre gondolok, akkor arra is, h akkor minek éljek?

Úgy szerettem volna, ha szeretek és szeretve vagyok, ha valakivel eljutnék odáig a szexben, h semmiért nem kell szégyenkeznem, sem a testemért, sem a vágyaimért, h kiszolgálhatom, h örömet okozhatok neki és szeret és értékel, de soha nem fog eljönni és hamarosan lepereg az életem és én csak várom a csodát és tényleg nem mondhatja senki, h én nem keresem az alkalmat, ha a metrón, buszon is megtetszik valaki, bátran ránézek, ha úgy érzem én is tetszek akár mosolygok is, de semmi.......

Már sokszor elképzeltem, h elmegyek a háziorvoshoz és arra hivatkozok, h nagyon korán kell kelnem és nem tudok időben lefeküdni ezért állandóan kialvatlan vagyok és egyre fáradékonyabb és ezzel az ürüggyel feliratok egy doboz altatót, tuti sikerülne...igaz ezzel a gondolattal is évek óta játszadozom, de ha itt lenne a doboz, akkor is még sokáig szoktatnám magam a gondolathoz és még akkor sem biztos, h megtenném, de tény, h akkor bármikor a kezemben lenne minden gondom megoldása...

Megkönnyebbülés arra gondolni, h nem kellene többé ábrándoznom, reménykednem, elviselnem az átbaszások megaláztatását, a külsőmmel való elégedetlenkedést az irigykedést azokra, akik nálam szebbek, csinosabbak vagy jobb anyagi helyzetben vannak, nem kell többé az Európát elárasztó rákos daganattal (más néven migránsokkal foglalkoznom), minden olyan egyszerűvé válna, nem lenne többé fájdalom és szomorúság, már úgy is a magányos öregkor van csak hátra nekem, a B-oldal, ott vannak a szarabb számok úgyis...és hát valljuk be, engem az A-oldal sem kényeztetett túlzottan soha...