Hű bazmeg...épp arról írtam bejegyzést, h mennyire kurva jól kijövünk x-szel, h minden mennyire happy és hamarosan találkozunk, h mennyire megismertük egymás lelkét, h mennyire egyetértünk dolgokban, amikor beütött a krach viberen...a bejegyzést vázlatban hagytam és bebújtam az ágyba sírni...

Az egy dolog, h lehet, h én tényleg ennyire elviselhetetlen személyiség vagyok, de a másik fontos tény, h én magam sem vagyok képes senkit elviselni. Sztem a világon mindenki idióta, de tényleg, olyan faszságaik vannak az embereknek, h az valami tré. Másoknak meg biztos az én dolgaim faszságok.

Mire jó a párkapcsolat, ami ezek szerint arról szól, h hosszú éveken át le kell nyelni egymás faszságait? Van ennek bármi racionális értelme? Most legyünk má őszinték!

Jelenleg anyummal élek, praktikai okokból, mert utálom pl. az ablakon kibaszni a pénzt és igen kényelmes, h nem minden házimunka az én nyakamba szakad napi 11 óra munka után (munka+utazás). Imádom, ki ne szeretné az anyukáját, de időről-időre veszekszünk valamin, mert elviselhetetlen faszságai vannak.

Ha abból indulok ki, h egy ember az édesanyját szeretheti a világon a legjobban, de sokszor még őt se tudja elviselni, akkor most őszintén, egy messziről jött pasi, h is tudna elviselhetőbb lenni???

Sehogy, bazmeg, sehogy...

Ez volt az utolsó romantikus próbálkozásom az életben, öreg vagyok már bohócnak. Elegem van, h kűzdenem kell azért, h szeressen valaki. Ha nem képes szeretni, elfogadni valaki önmagamért, akkor ne várja tőlem, h én ugyanezt megtegyem.

Jó lesz nekem egyedül, elképzeltem, egy tök fain, nyugalmas életet, mindenféle érzelmi kilengés nélkül, amik már komolyan mondom tönkretesznek...hiszek, bízok, ábrándozok, aztán meg kapom a pofámba a szart.

Rendeltem miatta, szexi fehérneműt, mert kifejezetten szereti, de majd magamnak mutogatom benne magam...

Az sem érdekel, ha most pl. Cortez, keptün admin, meg a többi fajankó és baszatlan picsa kárörvend az egészen, totál leszarom.